Szentmártoni Balázs

Udvariasság

(novella)

Az elegáns üzletember sietős léptekkel haladt munkahelye felé. Nem volt késésben, de úgy emlékezett, hogy a tegnapi napról maradt némi elintéznivalója.
    Befordulva egy utcasarkon hatalmasat kiáltott. A vele szemben haladó gördeszkás fiú elkerülhetetlenül nekiment. Esésüket néhány járókelő vette szemügyre, ők is csak pár percre.

–      Hogy az a... ! - fortyogott a dühtől az üzletember. Mivel tisztában volt az udvariasság szabályaival, ezért nem fejezte be mondatát. Elszámolt magában tízig, majd nyugodtabb hangnemben megszólalt.

–      Fiatalember! Úgy vélem, bocsánatot kellene kérned, amiért belém jöttél.

A fiú gördeszkájának ellenőrzése után válaszolt.

–      Ne tessék haragudni, de szerintem az Ön figyelmetlenségének köszönhetően kerültünk a földre. Éppen ezért, persze ha nem bánja, most szemrehányó tekintettel fogok Önre nézni, majd felmutatom a középső ujjamat.

Az üzletember kevés töprengés után közölte, ha a másik elfogad egy javaslatot, akkor az lenne a legsértőbb, ha az ő édesanyját, bár semmiféle ismeretséget sem kötött vele, egyszerűen prostitúcióval vádolná.

–      Jó ötlet - mondta a fiú. - Akkor Ön cserébe erős, nyitott tenyeres pofont adhat nekem, amiért az Ön édesanyját szidtam.

A megbeszéltek alapján a gördeszkás fiú a férfi anyját szidta, mire egy erős, nyitott tenyeres pofont kapott.

Elköszöntek egymástól, s folytatták megtervezett napirendjüket.

2006. április 9